VIRÁGVASÁRNAP
Egyházi vonatkozású megünneplésében jellegzetesen unitárius szokás nem alakult ki, egyformán ünnepelték s ünneplik a protestáns felekezetek, a Jézus utolsó jeruzsálemi útjára való emlékezés jegyében.
A húsvétra előkészítő utolsó vasárnapon a lelkész a prédikáció után meghirdeti az ünnepet s a nagyheti áhítat rendjét, hogy a hívek méltóképpen tudjanak felkészülni az ünnepre és az úrvacsora vételére. Virágvasárnapján a hívek általában többen vesznek részt az istentiszteleten a szokásos vasárnapi létszámnál.
Ez a nap a tavaszvárás, az újjászületés reményét és örömét hozza, s a népszokások megnyilvánulásaiban ez jut kifejezésre. Homoródkarácsonyfalván az asszonyok világos fejkendőben jelennek meg a templomban az ünnepi öröm kifejezéseként. Torockón a korosabb asszonyok otthon nevelt virágszállal kezükben hallgatják az istentiszteletet. Hasonlóan a nyikómenti Siménfalván és a Firtos alatti Énlakán is ez volt a szokás. Ez utóbbi helyen a temető' a cinterem körül lévén, istentisztelet után a hívek virágaikat a sírhantokra tették. Ugyancsak Énlakán a fiatalok az esküvőket régi hagyomány szerint lehetőleg virágvasárnapján tartották, hogy húsvétkor új házasokként vehessenek úrvacsorát. Szentábrahámon a legények megbízottjai e napon keresték fel a lányos házakat a hajnalozók fogadási szándékát megtudakolni.
A unitárius vidékeken régebben több egyházközségben ezen a napon tartották a konfirmálást3 (3 A múlt rendszer iskolai és más megszorításai miatt a konfirmálás a lehetőségek szerinti napon tartódott. )
mely külsőségeiben szervesen beleilleszkedett a tavaszkezdő virágvasárnap ünnepébe. Az unitáriusok és katolikusok által lakott Korondon is a konfirmálás a nagy ünnepek sorába tartozik a jelenben is. A résztvevők száma vetekedik a húsvét ünnepeivel, nemcsak a konfirmálók hozzátartozói, rokonai, hanem a község más felekezetű hívei is nagy érdeklődéssel hallgatják meg a koratavasz ellenére is gazdagon feldíszített templomban a fiatalok ünnepélyes befogadását az unitárius egyház teljes jogú tagjai közé. A régi rendtartó falu korosztályokhoz kötött társadalmi rendje miatt is a felcseperedett fiatalságnak különösen előnyös volt a konfirmációnak ez az év eleji, nagykorúsítást is jelentő korai megtartása, mert csak ennek megtörténte után illeszkedhettek bele a legény- és leánysorba, a fiúk csak ezt követően járhattak vizitába, a lányok csak konfirmálás után fogadhatták azokat, de az ünnepeken és vasárnapokon rendezett nagyok táncában is csak a konfirmáltak vehettek részt.
A római katolikusok barkaszentelési szokásának a velük egy helységben lakó unitáriusok általában semmi jelentőséget nem tulajdonítanak. Katolikus rokonaiktól, ismerőseiktől rendszerint kapnak ajándékba szentelt barkát, amit legtöbben eldobnak, vagy otthon virágvázába teszik tavaszi díszként. Vannak azonban olyanok is, akik bajelhárító vagy bajt- okozó tulajdonsága hiedelmével fogadják, alkalmazzák. így Korondon az ajándékba kapott „cikó"-t nem szabad a szobába bevinni, mert akkor a tojásból a csirkék nem kelnek ki; a tehén meggyulladt tőgyének gyógyítására azonban szentelt cikót és „poroncsolat gombát" (redős papsapka gomba — Gyromitra esculenta) égetnek s füstjüket alkalmazzák. A Nyárádmenti Székelykál idős unitárius asszonyai most is szenteltetnek barkát, amit a ház eresze alá tűznek fel, s nehéz vihar idején a kályhában elégetik. Ugyancsak e vidéken, Jobbágyfalván az ajándékba kapott barkát betegség, természeti csapás ellen az „első házban" őrzik meg, vázába téve. Bözodújfalu4 (4 Ez az érdekes falu ma teljesen elnéptelenedett, ugyanis a régi rendszerben adott parancs alapján a Küsmöd patakán víztároló építését kezdték meg, ami a falu elárasztását jelentette volna, a lakosság kitelepítését meg is kezdték.)
unitárius és református lakói a katolikusokkal és ortodoxokkal együtt a barkaszentelményt a ház gerendájába tűzték fel, hogy az megvédje a családot a természeti csapásoktól. Egész évben, a következő virágvasárnapig megőrizték, s csak az új szentelmény megkapása után dobták el. A Kisküküllő menti Désfalván unitárius asszony, ha szükségét érezte katolikus vagy ortodox ismerősétől kért bajelhárítás végett; Adámoson és Szőkefalván is csak ilyen ritka egyéni kívánalommal alkalmaztak szentelt barkát. A háromszéki Nagyajtán — ha má virág még nem volt — díszítményként barkát tettek, vagy tesznek az úrasztalára.
Egyházi vonatkozású megünneplésében jellegzetesen unitárius szokás nem alakult ki, egyformán ünnepelték s ünneplik a protestáns felekezetek, a Jézus utolsó jeruzsálemi útjára való emlékezés jegyében.
A húsvétra előkészítő utolsó vasárnapon a lelkész a prédikáció után meghirdeti az ünnepet s a nagyheti áhítat rendjét, hogy a hívek méltóképpen tudjanak felkészülni az ünnepre és az úrvacsora vételére. Virágvasárnapján a hívek általában többen vesznek részt az istentiszteleten a szokásos vasárnapi létszámnál.
Ez a nap a tavaszvárás, az újjászületés reményét és örömét hozza, s a népszokások megnyilvánulásaiban ez jut kifejezésre. Homoródkarácsonyfalván az asszonyok világos fejkendőben jelennek meg a templomban az ünnepi öröm kifejezéseként. Torockón a korosabb asszonyok otthon nevelt virágszállal kezükben hallgatják az istentiszteletet. Hasonlóan a nyikómenti Siménfalván és a Firtos alatti Énlakán is ez volt a szokás. Ez utóbbi helyen a temető' a cinterem körül lévén, istentisztelet után a hívek virágaikat a sírhantokra tették. Ugyancsak Énlakán a fiatalok az esküvőket régi hagyomány szerint lehetőleg virágvasárnapján tartották, hogy húsvétkor új házasokként vehessenek úrvacsorát. Szentábrahámon a legények megbízottjai e napon keresték fel a lányos házakat a hajnalozók fogadási szándékát megtudakolni.
A unitárius vidékeken régebben több egyházközségben ezen a napon tartották a konfirmálást3 (3 A múlt rendszer iskolai és más megszorításai miatt a konfirmálás a lehetőségek szerinti napon tartódott. )
mely külsőségeiben szervesen beleilleszkedett a tavaszkezdő virágvasárnap ünnepébe. Az unitáriusok és katolikusok által lakott Korondon is a konfirmálás a nagy ünnepek sorába tartozik a jelenben is. A résztvevők száma vetekedik a húsvét ünnepeivel, nemcsak a konfirmálók hozzátartozói, rokonai, hanem a község más felekezetű hívei is nagy érdeklődéssel hallgatják meg a koratavasz ellenére is gazdagon feldíszített templomban a fiatalok ünnepélyes befogadását az unitárius egyház teljes jogú tagjai közé. A régi rendtartó falu korosztályokhoz kötött társadalmi rendje miatt is a felcseperedett fiatalságnak különösen előnyös volt a konfirmációnak ez az év eleji, nagykorúsítást is jelentő korai megtartása, mert csak ennek megtörténte után illeszkedhettek bele a legény- és leánysorba, a fiúk csak ezt követően járhattak vizitába, a lányok csak konfirmálás után fogadhatták azokat, de az ünnepeken és vasárnapokon rendezett nagyok táncában is csak a konfirmáltak vehettek részt.
A római katolikusok barkaszentelési szokásának a velük egy helységben lakó unitáriusok általában semmi jelentőséget nem tulajdonítanak. Katolikus rokonaiktól, ismerőseiktől rendszerint kapnak ajándékba szentelt barkát, amit legtöbben eldobnak, vagy otthon virágvázába teszik tavaszi díszként. Vannak azonban olyanok is, akik bajelhárító vagy bajt- okozó tulajdonsága hiedelmével fogadják, alkalmazzák. így Korondon az ajándékba kapott „cikó"-t nem szabad a szobába bevinni, mert akkor a tojásból a csirkék nem kelnek ki; a tehén meggyulladt tőgyének gyógyítására azonban szentelt cikót és „poroncsolat gombát" (redős papsapka gomba — Gyromitra esculenta) égetnek s füstjüket alkalmazzák. A Nyárádmenti Székelykál idős unitárius asszonyai most is szenteltetnek barkát, amit a ház eresze alá tűznek fel, s nehéz vihar idején a kályhában elégetik. Ugyancsak e vidéken, Jobbágyfalván az ajándékba kapott barkát betegség, természeti csapás ellen az „első házban" őrzik meg, vázába téve. Bözodújfalu4 (4 Ez az érdekes falu ma teljesen elnéptelenedett, ugyanis a régi rendszerben adott parancs alapján a Küsmöd patakán víztároló építését kezdték meg, ami a falu elárasztását jelentette volna, a lakosság kitelepítését meg is kezdték.)
unitárius és református lakói a katolikusokkal és ortodoxokkal együtt a barkaszentelményt a ház gerendájába tűzték fel, hogy az megvédje a családot a természeti csapásoktól. Egész évben, a következő virágvasárnapig megőrizték, s csak az új szentelmény megkapása után dobták el. A Kisküküllő menti Désfalván unitárius asszony, ha szükségét érezte katolikus vagy ortodox ismerősétől kért bajelhárítás végett; Adámoson és Szőkefalván is csak ilyen ritka egyéni kívánalommal alkalmaztak szentelt barkát. A háromszéki Nagyajtán — ha má virág még nem volt — díszítményként barkát tettek, vagy tesznek az úrasztalára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése